- Jajj adsz házit? - nézett rám nagy szemekkel barátnőm amikor eszébe jutott, hogy matekkal kezdünk. Megforgattam a szemem, kirángattam a matekfüzetem a táskából majd odaadtam neki. Ő egyből lehuppant a padjába és megtámadta a füzetét én meg mentem a sajátomhoz.
- Hé Cars! Jössz ma Mekibe? - szólított meg Lewis. Nem is kellett odanéznem, tudtam, hogy ő az, mivel csak ő hív így.
- Majd meglátom - fordultam hátra amíg válaszoltam.
A tanár megérkezett megkezdődött az óra. Amikor Mrs. Williams a táblára firkált Lu odanyújtotta a füzetem és tátogott nekem egy köszit.
Következő órán - törin - történelmi filmet néztünk, amit én már láttam, szóval nem nagyon érdekelt. Lehajtottam a fejem a padra és próbáltam nem elaludni. A mellettem lévő csaj minden egyes szerinte durva jelenetnél összerezzent, vagy akár még a karomat is megfogta.
Nagyon ijesztő film. De tényleg - gondoltam magamban ironikusan.
A félálomból telefonom rezgése rángatott ki. Kaptam egy SMS-t, idegen számról. Gyorsan megnyitottam és elolvastam.
"Több figyelmet baby ;) Ahogy látom nem vagy túl aktív az órán. Xx Zayn"
A kezem elkezdett remegni és izzadni. Lu látta, hogy valami nem oké ezért Jess-en keresztül elküldött hozzám egy levelet.
"Minden oké?"
Gyorsan visszaírtam neki, hogy majd szünetben megbeszéljük, megkértem Jess-t, hogy küldje vissza Lu-nak, majd kinéztem az ablakon. A legutolsó sorban ülök az ablak mellett. Ez olyankor jön jól amikor nem nagyon érdekel az óra.
Végigpásztáztam a terepet és megláttam Zayn-t. A fekete kocsiját támasztotta és a mi ablakunk felé nézett. Ahogy meglátta az arcomon, hogy pánikolok megjelent az ajkán egy magabiztos mosoly. Vissza, előrefordultam és a tekintetem a vászonra szegeztem. Most már érdekelt a film.
- Mi van? - jött oda hozzám Lulu a szünetben. Nyeltem egy nagyot, megnyitottam az üzenetet és a kezébe nyomtam a telefonom. Kitágult szemekkel olvasta majd még két percig bámulta a telefonom.
- I-itt volt? - nyomta vissza a kezembe a telefont. Csak bólintottam egyet és éreztem, hogy egyre jobban izzadok. Ez a pasi a frászt hozza rám.
- Figyelj! - szólalt meg újra némi hallgatás után. Én felkaptam a tekintetem - Hazakísérlek. Elrángatom Pete-t is. És beszervezem Lewis-t, meg a többieket - vázolta a tervet, amit szerintem ebben az öt perc néma csöndben tervezgetett.
- Megtennéd? - mosolyodtam el.
- Persze! A legjobb barátnőm vagy - mondta majd kicsit elgondolkodott - És ki tudja, hogy mire készül ez az őrült - fintorgott.
- Hát nem tudom - húztam el a szám.
- Elvisz és megerőszakol - nevetett fel, én pedig hozzávágtam a füzetem.
- Ez nem vicces! - mordultam rá, de én is mosolyogtam egy kicsit.
- Na Carly! - hajolt felém Adam - Válaszolj! Jössz Mekibe, vagy nem?
- Ő nem jön - válaszolt helyettem Lu - De viszont ti jöttök velünk - jelentette ki.
- Mégis hova? - vágott értetlen fejet Adam és odaállt mellé.
- Hazakísérjük Carly-t - Ad két másodpercig rezzenéstelen arccal bámult Lu-ra, de utána kitört belőle a röhögés.
- Ha akarod - mondta még mindig röhögve majd elment.
- Kösz, most totál lejárattál - húztam el a szám.
****
Végül egy öt fős csapat kísért haza. Mondjuk inkább nekem kellett vigyáznom rájuk, de az mellékes. Igen, hazabuszoztak velem. Mind kifizette magának a jegyet és szó nélkül eljött velem. Mondjuk kész katasztrófa volt, a sofőr egy megállóval hamarabb leszállított minket, mert röhögtünk, ordítoztunk és a fiúk zavarták az utasokat is. Mindenkitől megkérdezték, hogy "Tetszik ismerni a kis pónit?". És amikor megkérdezték tőlünk, hogy milyen suliba járunk Adam beordította, hogy kisegítőbe. Hát igen, ezek lennénk mi. De a sétálás sem volt jobb. Lewis mindenkihez becsengetett és beordibálta, hogy "Csókoloooooom!", Adam azzal szórakozott, hogy kiugrált az autók elé, Jess - aki a csaja, és erre rohadt büszke. Pff - egyfolytában ordibált vele, hogy így egyszer el fogják csapni, Lulu testőrt játszott, azaz egyfolytában engem védett, és Pete pedig eljátszotta, hogy be van szívva. Szép kis társaság. Na mindegy.
- Kösz, hogy eljöttetek - mondtam a kapunkban mosolyogva.
- Ne maradjak? - kérdezte Lulu miközben megölelt.
- Ne - nevettem.
- Okés. De zárd be az ajtót, ha írna akkor hívj fel és ha hangokat hallasz lentről akkor torlaszold el a szobád ajtaját! - adta ki az utasításokat. Én erre elkezdtem röhögni majd mindenkitől elköszöntem és bementem a kapun.
Bementem a házba, a telefonomon benyomtam a zenét és elkezdtem pakolni. Utána pedig felmentem a szobába, hogy megírjam a házim. Miután ezekkel kész lettem lementem, összeszedtem valami ennivalót a kutyámnak és kivittem neki. Úgy terveztem, hogy csak egy másodpercre megyek, mivel nem volt rajtam kabát és papucsba voltam, ráadásul már be is sötétedett, de visszafelé valami megfogott. Egy nem túl kedves beszélgetés, ami a szomszédból jött. A faház falának támaszkodtam és úgy hallgatóztam.
- Ha holnapra nem szeded össze a pénzt akkor ....
- Akkor mi lesz? - szólt közbe egy ismerős hang. Zayn. Ahogy meghallottam a hangját a szívem nagyot dobbant és jó pár ütemet kihagyott. Gondolom úgy lefehéredtem, hogy simán gótnak nézhettek volna.
- Hmm ... Ahogy meséltél arról a szomszéd csajról ... Gondolom ő lehet a gyengéd.
- Ne ... merj ... hozzáérni!
A hangnemből el tudtam képzelni, hogy Zayn hogy nézhetett ki. Sötét tekintett, ökölbe szorult kéz, kissé előrehajtott fej ...
De nem értem, hogy miért lett ennyire dühös. Hisz csak ma reggel találkoztunk.
Gondolkodásomból az zökkentett ki, hogy egy vízcsepp a fejemre csöppent. Felsikkantottam egy aprót, de egyből megbántam, befogtam a szám. Ekkor éreztem, hogy valójából mennyire hideg van.
- Ki volt ez? - szólalt meg az idegen férfi.
Gyorsan berohantam a házba és ahogy Lu utasította magamra zártam az ajtót, majd a gép előtt üldögélve vártam, hogy anyáék megérkezzenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése