- Valami baj van? - nézett rám Marco értetlenül. Én csak szaporán vettem a levegőt és tovább néztem a fekete autót. A sötétített ablaknak köszönhetően nem láttam semmit, de az érzékeim azt súgták, hogy igenis az ül benne akire én gondolok - Carly! Szólalj már meg! Kezdesz ijesztő lenni - szólalt meg ismét kicsit hangosabban. A torkomban lévő gombóc miatt nem bírtam megszólalni, csak belekaroltam Marco jobb kezébe.
- Léci ne menj el - könyörögtem elhaló hangon.
- Mi a baj Cars? - kérdezte és hallottam a hangjában, hogy tényleg megijesztem. Aggódott értem. Nem volt időm válaszolni, a kocsi ajtaja kinyílt és Zayn kiszállt belőle. A térdem megremegett és erősebben kapaszkodtam Marco izmos kezébe. Láttam Zayn arcában a sötétséget, a szemei szinte éj feketék voltak. És egyenesen felénk közeledett, elég gyorsan.
- Ez meg mit keres itt? - szólalt meg újra Marco amikor még Zayn távolabb volt tőlünk. Nem voltam biztos a hangomban, ezért inkább nem használtam. Zayn alakja egyre csak közeledett és nekem kezdett egyre kisebb lenni az önbizalmam. Csak markolásztam Marco kabátját, ő pedig egy idő után átkarolta a csípőm azzal a kezével ami számomra a védelmet nyújtotta. Furcsáltam ezt a lépését, de ő volt a támaszom. Kicsit magához terelt én pedig az oldalához simultam. Majd végül Zayn odaért.
- Ez meg miért ölelget, baby? - kérdezte dühösen.
- Neked ahhoz semmi közöd - biccentett egyet lazán Marco, majd folytatta - Talán ismeritek egymást? - kapkodta a fejét kettőnk között.
- Neked ahhoz semmi közöd - ismételte Zayn gúnyosan - Le lehet kopni - szűrte a fogai közül majd megragadta a szabad karját és elrángatta tőlem. Marco kitépte a karját Zayn keze közül, ledobta a táskáját majd kicsit meglökte a vállánál. Zayn itt teljesen bedühödött, megragadta Marco kabátjának a gallérját és a falnak nyomta.
- Kopj le a csajomról - sziszegte az arcába. Marco felröhögött majd ellökte magától Zayn-t és hasba térdelte. Én pedig ott néztem őket, miközben egész testem remegett. Zayn felegyenesedett majd akkora jobb horgost adott Marco-nak, hogy ő a földön kötött ki. Ezek után rámászott, megfogta a gallérját és vadul ütni kezdte az arcát a szabad kezével. Mind ezt az iskola előtt. Hirtelen észbe kaptam. Zayn ott veri azt a hihetetlenül kedves srácot én meg remegő térdel meredek rájuk? Én is a földre hajítottam a táskám, odasiettem és megpróbáltam lerángatni Marco-ról az agresszív fiút. Azt az agresszív fiút akibe még aznap reggel beleszerettem. De most már látom: rosszul tettem. Olyan szinten megijeszt, hogy nem találok szavakat. És az az egészben a legrosszabb, hogy vele szemben gyenge vagyok, nem tudok mit csinálni.
Csak rángattam Zayn vállát, próbáltam leszedni Marco-ról, akinek az arca már tiszta vér volt.
- Menj innen! - lökött rajtam egy kisebbet és így én is a földre estem. Felhorzsoltam a tenyerem és a könyököm a betonban, de akkor az érdekelt a legkevésbé. Felálltam és újból arra vettem az irányt. Zayn rám szegezte sötét tekintetét majd ahogy látta, hogy milyen esetlen vagyok és, hogy mennyire félek megenyhült. A karja megállt a levegőben és a düh is eltűnt az arcáról. Felállt, ott hagyta Marco-t és hozzám lépkedett. Szaggatottan vettem a levegőt és a térdem továbbra is remegett, félő volt, hogy feladja a szolgálatot. Megfogta a két kezem és a tarkójára simította, ő pedig átkarolt a csípőmnél és a homlokát az enyémnek döntötte. Megrémisztett a közelsége. Leengedtem a kezeim, az egyiket a mellkasára tettem és kicsit arrébb toltam magamtól. Zayn megfeszült a kezem alatt és kicsit közelebb húzott magához, így ugyanannyi volt a távolság, mint mielőtt eltoltam volna magamtól: kevés.
- Engedd el, Malik! - hallottam meg Zayn háta mögül Marco hangját - Nem látod, hogy fél tőled?
- Te csak kussolj, Davis! - szólt vissza Zayn úgy, hogy rá se nézett. Hallottam ahogy Marco közelebb lépked és akaratlanul is megfogtam Zayn egyik karját. Nem akartam, hogy megint verekedjenek. Marco megállt mellettünk majd rám nézett.
- Jössz, Carly?
Lélegzetvisszafojtva kapkodtam a fejem a két fiú között. Figyeltem mindkettőnek a reakcióját. De semmi, csak meredtek rám.
- Megyek - mondtam és engem is meglepett, hogy mennyire halk a hangom. Zayn elengedte a csípőm majd nézett rám, várta, hogy elmenjek. Nem azért döntöttem így, mert Marco-val akartam lenni. Legszívesebben egyedül hazamentem volna és magányosan töltöttem volna a délutánt, hogy felfogjam a dolgokat és elgondolkozzak a történteken, de Marco-nak szüksége volt rám. Ha én nem rángatom el kórházba akkor senki, és ha nem viszi el senki akkor ő sem megy. Tudom milyen ez.
Marco arcán elterült egy önelégült vigyor majd elindult arra amerre indultunk volna. Zayn még vetett rám egy utolsó pillantást majd ott hagyott. Beült az autójába és elhajtott. Én Marco után siettem és miután beértem jobban szemügyre vettem a sérüléseit. A szája fel volt repedve, az orra be volt törve és folyamatosan csordogált belőle a vér, a szeme alatt óriási piros folt volt. Bezzeg Zayn-en egy karcolás sincs. Nem tudom, hogy ez, hogy történhetett.
Némán sétáltunk a végállomás felé majd amikor balra kellett volna térni én az ellenkező irányba mentem.
- Te meg hova indulsz? - nézett rám Marco értetlenül.
- A kórházba. És te is jössz - jelentettem ki és vártam, hogy megtegye felém azt a két lépést.
- Minek? - kérdezte és még mindig ott állt, ahol ott hagytam.
- Marco - sóhajtottam és visszasétáltam hozzá - Valljuk be, elég szépen elvert. Ezt meg kell néznie egy orvosnak - mondtam és a szájához értem, ahol fel volt repedve. Felszisszent egy aprót majd megadóan bólintott és bementünk a kórházba.
***
Miután hazaértem küldtem egy SMS-t Marco-nak, hogy épségben hazaértem majd lementem és engedtem egy nagy kád vizet. Miközben vetkőztem belenéztem a tükörbe és megakadt a szemem az egyre jobban liluló folton. Ez emlékeztet arra, hogy Zayn a magáénak nyilvánított. Végigfutott rajtam a hideg ahogy visszaemlékeztem a tegnap délutánra.
Miközben ültem a kádban egész végig azon gondolkoztam, hogy honnan ismerhetik egymást. Hisz tudják egymás vezetéknevét. És egyik sem kérdezte, hogy "Ez meg ki?". Miután nem találtam választ a fejemben elvetettem a gondolatot és tovább mosdottam.
Miután lefürödtem magamra tekertem egy törülközőt és lemostam az arcom, megmostam a hajam is. Majd gyanútlanul kiléptem a fürdőből. Én azt hittem, hogy egyedül vagyok otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése