~ Kilencedik Fejezet ~

Összeszűkített szemekkel figyeltem rá. Gyönyörű arcán továbbra is pimasz mosoly terült el. Idegességemben a számat rágtam - mindig azt csinálom, ha nagyon gondolkozok.

- Nem - mondtam ki nyugodtan. Zayn szorítása erősebb lett és a szeme is gy sötétebb árnyalatot vett fel.

- Mond még egyszer! - sziszegte dühösen.
- N-nem - ismételtem dadogva. Látszott Zayn-en, hogy nincs hozzászokva az elutasításhoz. Keze erősen markolta derekam, már szinte fájt - Zayn! Engedj el! Ez már fáj - mondtam elgyötört hangon amikor ujjait még jobban a csípőmbe nyomta. De ő mintha meg se hallotta volna; tovább nézett engem.

Szaggatottan kifújtam a levegőt és lábujjhegyre emelkedtem. Megfogtam Zayn tarkóját és magamhoz húztam. Apró puszit adtam a szájára. Szorítása gyengült, éreztem, hogy ellazul kezeim alatt. Bejutást kért a számba, de nem engedtem neki. Erősen szorítottam az ajkaimat, akár csak a szemem. Ez az aprócska puszi alig tartott pár másodpercig, de mégis annyi érzelem futott végig rajtam, hogy még én is meglepődtem. Féltem. Elöntött a mámor. Feléledtek a lepkék a hasamban. Reménykedtem. Elgyengültem ...

Mikor elváltam tőle a szeme már nem volt olyan sötét és tudtam, hogy mosolyog, mivel láttam a nevetőráncokat a szeme sarkában. Meg akartam csókolni. De én ettől erősebb vagyok.

- Tán többet akarsz? - kérdezte, mintha csak olvasott volna a gondolataimban.

- Miből gondolod? - vágtam egy fintort. Zayn csak kuncogott az ellenállásomon és úgy döntött, hogy elenged.

- Este hét - emlékeztetett az időpontra és elment. Én meg továbbra is ott álltam a bolt közepén. Nem tudtam, hogy mit akarok. Örülnöm kellett volna, hogy végre elment. De nem így volt. Nagyon nem így. Elszomorodtam. Leültem egy puffra és meredtem magam elé. Próbáltam feldolgozni a történteket.

- Carly! - szólított meg Anya. Vajon mennyi idő telhetett el azóta, hogy én leültem?

- Igen? - ráztam meg a fejem.

- Min gondolkoztál? - fürkészte az arcom.

- Semmin - rántottam vállat és felálltam - Na mit találtál? - vettem el tőle a cipős dobozt. Kinyitottam és egy fekete tűsarkút találtam benne.

- Szerintem ez nagyon is illik a ruhádhoz - mondta miközben én a cipőt forgattam a kezemben. Visszaültem a puffra és elkezdtem lehúzni a sportcipőm, hogy fel tudjam próbálni a magassarkút.

- Igen, nagyon szép - helyeseltem és közben belecsúsztattam a lábam a cipőbe. Pontosan az én méretem volt. Felvettem a párját is majd felálltam, úgy, hogy közben kapaszkodtam a falban - Úristen! Ez nagyon magas. Fogok tudni én ebben járni? - néztem Anyára és megállapítottam, hogy ebben a cipőben magasabb vagyok mint ő. Juhé!

- Egyszer mindent ki kell próbálni. Járkálj egy kicsit! Lehetőleg ne a fal mellett - tette hozzá, amikor elkezdtem a falat simítva lépkedni. Nagy levegőt vettem, elengedtem a támaszom és elkezdtem a kijárat felé tipegni. Egy idő után megfordultam és vissza mentem Anyához, már tempósabban.

- Nagyon jól áll. Akkor marad ez?

- Marad ez - helyeseltem mosolyogva.

***

- Caryl! Siess! Mindjárt itt van Zayn! - ordibált fel Anya. Épp a ruhámmal kínlódtam, valamiért nem akart feljönni a cipzár. Miután megoldottam, felkaptam a kis fekete táskám, beledobtam a telefonom, némi pénzt, egy rúzst és lementem a konyhába.

- Hogy nézel ki? Most rögtön vedd le azt a harisnyát! - parancsolt rám Anya. A ruha alá felvettem egy sötét, mintás harisnyát. Ki tudja, hogy mire képes Zayn.

- Anyaaa! Nekem ez így tetszik! - hisztiztem.

- Menj és vedd le! - biccentett a fürdő felé. Sóhajtottam egy nagyot és besiettem a fürdőbe. Miután lehámoztam magamról a harisnyát vissza mentem a konyhába, leültem egy székre és felhúztam az újonnan kapott magassarkúm.

- Nagyon csinos vagy - mosolygott Anya.

- Köszi.

Érzéki párbeszédünket a csengő szakította meg. Ami nem jelenthetett mást, csakis azt, hogy Zayn is készen van. Remegő térdel megindultam az ajtó felé és Anya is jött utánam. Eltipegtem a kapuig és elfordítottam a zárban a kulcsot, amit vittem magammal. Anya egész végig a sarkamban volt.

- Hello szépségem - köszöntött Zayn mosolyogva és meg akart csókolni. Elfordítottam a fejem, így szája az arcomon landolt.

- Szia - köszöntem kissé kelletlenül.

- Mikorra hozzam haza? - nézett Zayn a hátam mögé.

- Maradjatok ameddig akartok - mosolygott Anya. Elköszönt tőlünk majd bement a házba. Zayn elvezetett az autójához, kinyitotta nekem az ajtót és megvárta amíg beülök. Becsukta az ajtót, elkocogott az autó előtt majd beült mellém. Csak most tudtam igazán megnézni. A haja szokás szerint égnek állt, szmokingot viselt. Szóval csak nem egy buliba megyünk.

- Elárulod, hogy hova viszel? - kérdeztem halkan.

- Nem - mondta mosolyogva. Sóhajtottam egyet majd hátradőltem és néztem ki az ablakon. Nem sokat láttam, mivel tél volt és már hamar besötétedett. Csak annyit láttam amennyit a fényszóró megvilágított. A motor beindult és az autó elkezdett lefele gurulni a meredek lejtőn.

- Miért nem engedted, hogy megcsókoljalak? - kérdezte Zayn némi hallgatás után. Kicsit eltöprengtem a válaszon. Miért is nem? Hát én sem tudom.

- Csak - nyögtem ki a legegyszerűbb választ. Zayn nevetett, de nem nézett rám, az utat figyelte.

- Ez felért egy óvodás válaszával - mondta szórakozottan. Nem reagáltam rá, keresztbe raktam a kezeim és néztem ki tovább az ablakon.

Elég sokat autóztunk, és az út némán telt. Szerintem már a város másik végében lehettünk. Már kezdtem azt hinni, hogy kimegyünk a világból amikor leparkolt egy csinos kis étterem előtt.