Beültünk a kocsiba és a 'titokzatos srác' egyből a gázra taposott.
- Hol a sulid? - kérdezte anélkül, hogy rám pillantott volna. Erősen szorította a kormányt, az útról le nem vette a szemét.
- Honnan veszed, hogy még suliba járok? - kérdeztem vissza.
- Onnan, hogy elég fiatalnak tűnsz - nevetett fel - Na mondd, hogy merre!
Elmagyaráztam neki, hogy merre kell menjen majd többet nem beszéltünk. Az út egy része csendben telt.
- Amúgy Carly vagyok - szólaltam meg csak úgy. A srác ajkán egy pimasz mosoly jelent meg.
- Tudom.
Ez a rövidke válasz nálam teljesen kiverte a biztosítékot. Mi a, hogy tudja? De mégis honnan?
- Oh .... Aha ... Honnan? - kérdeztem rá arra ami szúrta az oldalam.
- Csak tudom - vigyorodott el még jobban - Zayn.
Újból csend következett. Már szinte megérkeztünk amikor Zayn újra megszólalt.
- Te az a jó kislány típus vagy, igaz? - vigyorgott még mindig.
- Ezt meg mégis honnan veszed? - néztem rá nagy szemekkel.
- Hát .... Rózsaszín pizsi. Fehér kabát. Fehér telefon.
- És attól még, hogy ilyenek a cuccaim miért lennék jó kislány? - mentem bele a vitába. Ő kezdte! Megítélt a kinézetemről, és ezt nagyon nem szeretem.
- Megérkeztünk - parkolt le a suli elé. Szóval ezzel a vita le van zárva. Értem én. De ez még folytatva lesz.
Kipattantam a kocsiból és becsaptam az ajtót. Pont abban a pillanatban ment el előttem Lulu, a legjobb barátnőm és Pete, a testvére, és egy nagyon-nagyon jó barátom.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket egy-egy puszival és öleléssel. Visszapillantottam az autóra amikor Pete-et ölelgettem, és ahogy láttam Zayn elég dühös volt. Rátaposott a gázra és elhajtott mellettünk.
- Hát ez meg ki volt? Tán bepasiztál és én nem tudok róla? - tettette Lu a sértődöttet.
- Nem - nevettem fel kínosan - Csak a szomszéd, és felajánlotta, hogy elhoz - rántottam vállat lazán.
- Aha. És tuti, hogy csak szimpátiából hozott el - cukkolt tovább barátnőm.
- Ha tovább folytatjátok én bemegyek - figyelmeztetett minket Pete.
- Szevasz! - mondtuk egyszerre Lu-val és a srác le is lépett.
- Szóval ... Mesélj! - húzott magával egy padra barátnőm.
- Biztos? Elég hosszú - túrtam a hajamba.
- Mondd!
- Hát reggel ugye hajnalban keltem - mint mindig - és hallottam, hogy csengetnek. Lementem ajtót nyitni és ott állt. Kiderült róla, hogy az új szomszédunk. Majd leesett, hogy késésben vagyok, ezért felajánlotta, hogy elhoz. Vagyis inkább kijelentette. Majd az autóban kiderült, hogy tudja a nevem - itt hagytam egy kis hatásszünetet, hogy Lu fel tudja fogni. Talán én is valami ilyesmi fejet vághattam amikor kijelentette, hogy "Tudom." - És .... Ennyi - fejeztem be, mert rájöttem, hogy nincs mit mondanom.
- Honnan tudja ez a neved? - kerekedett el Lu szeme.
- Nem tudom. De elég ijesztő a pasas - hajtottam le a fejem, hogy ne látszódjon, hogy pirulok - Amúgy meg ő és nem az - nevettem halkan.
- Hagyjál má' a nyelvtannal! - fújtatott sértetten - Még el sem kezdődött a tanítás és te már máris ilyenekkel fárasztasz. Chö!
- Attól még, hogy te analfabéta vagy nekem nem muszáj annak lennem - küldtem felé egy gúnyos mosolyt. Igen, mi ilyen barátnők vagyunk.
- Szerintem butulj le! Fogadni merek, hogy ez a hapsi nem csípi a strébereket - nevetett fel.
- Lilly! - szólítottam a rendes nevén. Csak akkor szoktam így hívni ha már eltúlozza a dolgokat.
*Visszatekintés*
A gimi első hete. Én pedig otthon kell punnyadjak, mert a nyaraláson elkaptam valamit. Hülye bacik!
De végre eljött az a nap, hogy én is mehettem. Bár igaz, elég rossz volt, mert már mindenki ismert mindenkit, én meg fekete bárányként beestem a közösségbe.
- Maradjatok csendbe! - még az ajtó mögül is hallottam, ahogy az öfő ordibál az őrjöngő osztállyal. Szóval ez is olyan őrült közösség, akikből elegük van a tanároknak. Klassz! Az előző osztályom is ilyen volt. Imádtam! - Ugye bár ti is tudjátok jól, hogy még nem teljes az osztály. Bemutatom az új osztálytársatokat, Carlyt. Carly kérlek gyere be! - szólt ki Mr. Brands. Félénken kinyitottam az ajtót és beléptem.
- Ki ez a jó csaj? - ordibálta egy srác a hátsó padból.
- Normálisan Andrew! - szólt rá az ofő és látszott rajta, hogy már nagyon elege van az osztályból. Pedig ez még csak a második hét.
- Sziasztok - mondtam alig hallhatóan. Igen, első napokon még kissé visszahúzódó vagyok.
- Kérlek ülj le! - mutatott az egyetlen üres padra. Én helyet foglaltam majd tovább hallgattam Mr. Brands-et - Mrs. Williams nemsokára jön, addig maradjatok csendben, nem akarok már megint az igazgatóhoz menni valamelyikőtökért.
Erre kitört a röhögés, az ofő pedig kilépett a teremből. Egy pillanat alatt őrültek háza lett. Én odafordultam a mellettem ülő lányhoz és köszöntem neki.
- Helló - mosolygott vissza rám.
- Mondd, hogy milyen betűvel kezdődik a neved és kitalálom!
- Hát ... oké - vágott kicsit fura fejet - L
- Hmmm .... L - vakargattam az állam filozofikusan - Gondolom fiú nevek kizárva - nevettem.
- Reméltem, hogy erre magadra rájössz - nevetett velem.
- Akkor ... Lulu? - néztem rá reményteljesen.
- Nem - nevetett - De ez tetszik. Mostantól neked Lulu vagyok.
- Amúgy mi a rendes neved?
- Lilly - engedett el egy halvány mosolyt.
*Visszatekintés vége*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése