~ Nyolcadik Fejezet ~ {folytatás}

- Erről nem én kéne döntsek? - kérdeztem sértetten amikor visszatértem a döbbenetből.

- Én irányítom a döntéseimet  - vágott Zayn érdekes fejet. Szerintem nem nagyon értette, hogy miről beszélek.

- Ahj - forgattam meg a szemeim és elhatároztam, hogy elmagyarázom neki - Úgy értem, hogy ha nem akarok akkor nem megyek.

- Hétkor itt vagyok érted - csinált úgy Zayn mintha nem is hallott volna semmit majd felállt és kisétált az ajtón. Fújtattam egy nagyot és lehajtottam a fejem az asztalra. Miért bánik velem úgy, mint egy bábbal amit kedvére rángathat? Én ezt nem szeretem. Nem szoktam hozzá. És nem is fogok. Soha nem mondta meg senki, hogy mit csináljak. De a nagyon szomorú az, hogy nem tudok ez ellen mit csinálni. Zayn erősebb nálam. Nem is kicsivel.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy meg sem hallottam, amikor Anya feljött.

- Carly! Jól vagy? - sietett oda hozzám egyből.

- Aha, aha, minden oké - emeltem fel a fejem és csak ekkor éreztem, hogy a szemem könnybe van lábadva. Nem! Ez nem én vagyok. Én nem lehetek ilyen gyenge. Egy fiú miatt nem.

- Te sírsz? - vizsgált meg Anyu közelebbről.

- Csak bekönnyeztem. Ásítottam - próbáltam szépíteni. Megtöröltem az arcom az alkarommal és így szerencsésen elmaszatoltam a szemceruzám.

- Ez új divat? - mosolygott Anya, célozva arra, hogy a fekete csík a fülemig húzódik. Nevettem egyet és megráztam a fejem.

- Na most komolyan! Mi a baj? Mondott valamit Zayn? - ült le mellém.

- Hát ... Kijelentette, hogy este elvisz valahova. Hétre itt van - ismertem be rosszkedvűen. Reméltem, hogy lesz valaki aki megért, de pont ellenkezőleg történt.

- Hát de ez remek! Intézd el a fejed, indulunk vásárolni! - pattant fel Anya.

- Anyu! Te nem látod ezt? - mutattam az arcomra, célozva arra, hogy éppen pár másodperccel ezelőtt emiatt pityeregtem. De ő meg se hallotta, besietett a szobájába öltözni. Egy nagy sóhaj kíséretében feltápászkodtam és a fürdőbe mentem. Nem túloztam amikor azt gondoltam, hogy a fülemig szemfestékes vagyok. Gyorsan lemostam a sminkem és amennyire tudtam visszacsináltam, de mivel siettem nem lett olyan művészi. Mielőtt kimentem volna a fürdőből vetettem még egy pillantást a lila barátomra a nyakamon. Még mindig ugyan olyan volt, mint reggel. Nagy és ronda. Gyorsan előre dobtam a hajam és megigazgattam, hogy ne látszódjon a folt, majd kisiettem a fürdőből. Anya már teljesen útra készen állt az ajtóban.

***

- Nézd milyen szép színe van! Ez pont illik hozzád! - hozott oda hozzám Anya egy sötétkék csillogós miniruhát. Ez már vagy az ezredik volt. És valahogy sejtettem, hogy még a felén se vagyunk túl. Hogy nekem milyen hosszú délutánom lesz.

- Amúgy hova is mentek?

- Ha tudnám ... - sóhajtottam.

- Hát de így hogy válasszunk ruhát? Milyen pasas ez a Zayn, hogy azt se mondja, hogy milyen ruhát vegyél fel? - dühöngött Anya. Úgy látszik teljesen be van pörögve. Annyira belemerült ebbe a "kicsi lányomnak randija lesz, ruhát, cipőt, sminket kell neki válasszak" témába, hogy azt se vette észre, hogy én mennyire letört vagyok. Hát de mit is vártam? És visszatérve erre a Zayn mondja meg, hogy milyen ruhát vegyek fel témára ... Inkább ne!

Anya elrohant egy újabb ruháért én meg csak ültem tovább a kis zsámolyomon amit már vagy egy órája ékesítek. Szerintem az eladók már szobornak néztek. Pont tanulmányoztam az arcom az előttem lévő tükörben amikor éreztem, hogy a zsebemben megrezzen a telefonom. Gyorsan előszedtem és megnéztem, hogy kinek hiányzok.

"Jajj igen! El is felejtettem mondani, hogy mit vegyél fel. Valami sexy-t és vöröset ;) Z"

Szokás szerint ismét rám tört a rettegés miközben azt a pár mondatot olvastam. Egyből körbenéztem, hogy merre lehet. De nem találtam sehol. Felálltam, hogy Anya után menjek. Már pont elindultam volna amikor két kezet éreztem a csípőmön és egy forró leheletet a fülemen.

- Engem keresel? - morogta a fülembe kétségkívül Zayn.

- Nem - válaszoltam semlegesen, próbáltam elrejteni a bennem eluralkodó félelmet.

- Hát akkor?

- Eressz! - mondtam kicsit erélyesen, ügyet sem vetve a kérdésére. Megpróbáltam lehámozni magamról a kezeit, de ettől szorítása csak még erősebb lett.

- Segítek ruhát választani - suttogta még mindig a fülembe majd elengedett. Lehunytam a szemem, vettem egy nagy levegőt majd hátra fordultam. Nem volt ott senki. Lehet, hogy csak képzelődtem? Nem, biztos, hogy nem. A kezem el volt fáradva a megerőltetéstől.

Még egyszer körülnéztem és megpillantottam a sorok között anyámat és újdonsült udvarlóm. Kedvtelenül odabattyogtam majd megálltam Anya mellett.

- Na? Találtál már valamit? - kérdeztem unottan Anyutól.

- Igen. Vagyis nem. Ezt Zayn találta. De szerintem ez a tökéletes ruha - mondta Anya és felém mutatott egy tűzvörös, ujjatlan mini ruhát.

- Szóval ebben kellesz mennem? - sóhajtottam.

- Igen - jelentette ki Anya és erre Zayn elvigyorodott.

- Hurrá - forgattam meg a szemem majd kivettem a kezéből a ruhát, hogy felpróbáljam. Ez ma már vagy a tizedik.

Belebújtam a ruhába és megnéztem magam a nagy tükörbe. Istenem, ez nagyon rövid! Alig takar valamit.

Remegő lábakkal kiléptem a fülkéből és megálltam Anyáék előtt.

- Tökéletes! - mondta Anya mosolyogva - Végre felvettél egy ruhát. Mindjárt jövök gyerekek, keresek hozzá valami cipőt - mondta Anya és el is rohant. Most gondolom nagy stylistnak érzi magát.

Figyeltem ahogy Anya járkál a sorok között majd észrevettem, hogy Zayn már túlságosan is közel van hozzám. Megragadta a csípőm és magához húzott.

- Ebben a ruhában nagyon jól néz ki a feneked - mondta és belemarkolt - Beindítottad a fantáziám - suttogta csábítóan a fülembe. Megint azt a gyengeséget éreztem. Szaggatottan kifújtam a levegőt és megpróbáltam eltolni magamtól Zayn-t, de nem engedett.

- Eressz el! - szóltam rá, amikor már kis ideje küszködtem.

- Egy feltétellel - mondta huncutul mosolyogva - Csókolj meg!