- Mondd gyorsan, aludni akarok! - morogtam bele a telefonba és még én is meglepődtem, hogy milyen szörnyű a hangom.
- Csak mondd, hogy mi van! Volt nálad? - tért egyből a tárgyra. Hát persze, hogy Zayn-ről volt szó.
- Igen, volt - mondtam és elengedtem egy nagy sóhajt.
- És mi történt? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy már nagyon kíváncsi.
- Figyelj .... Majd elmesélem a suliban. Rohadt fáradt vagyok - mondtam és közbe belenyomtam a fejem a párnába. Ha Lulu nem szólal meg tuti, hogy leragadnak a szemeim. De persze ezt az idilli pillanatot is meg kellett szakítsa, mint az összeset.
- Rendben. Akkor majd holnap beszélünk. A kapuban várlak majd - jelentette ki.
- Hajnali fél hatkor? - vágtam kicsit hülye fejet. Úgy se látja, de már ismer, tudja, hogy mikor mit csinálok.
- Igen! - csattant fel.
- Jól van na - forgattam a szemem. Inkább nem veszekedtem vele, túlságosan is késő volt. Nem értem, hogy ő, hogy tud még ilyenkor is toppon lenni - Aludhatok? - kérdeztem és utána elengedtem egy sóhajtást.
- Igen - egyezett bele - Aludj jól!
- Te is - mondtam és kinyomtam a telefont. Ismét a párnám alá süllyesztettem a kütyüt és lehunytam a szemem, vártam, hogy újból elragadjon az álom.
***
Utána már csak akkor ébredtem meg amikor az ébresztőm elkezdett sipákolni. Előhalásztam a párnám alól a telefonom, lenyomtam szundira és magam mellé dobtam. Betakaróztam nyakig és úgy terveztem, hogy még fekszem öt percig. Csak terveztem.
- Carly! Csipkedd magad, Zayn jön érted! - kukkantott be anya a szobámba.
- Mi? - estem ki az ágyból, szó szerint.
- Jól hallottad. Valami csinosat vegyél fel!
- Minek? - vágtam értetlen fejet és közben feltápászkodtam a padlóról, mert nem túl kényelmes.
- Zayn nagyon rendes - jött közelebb hozzám.
Igen, nagyon rendes. Komolyan. Csak éppenséggel kukkol órákon és tudja a nevem meg a telefonszámom. Azon kívül minden stimmel. Azaz majdnem minden. Még az a tegnapi "beszélgetés" is szúrta az oldalam. Ki tudja, hogy milyen alvilági féreg ez? - cikáztak a fejemben a gondolatok
- És mit ne mondjak elég helyes - folytatta - Szeretném ha megkedvelne téged - ekkor újból megcsörrent a telefonom. Mindketten odakaptuk a fejünket, de csak az ébresztő volt. Felkapartam a telefont az ágyból, végleg kinyomtam majd visszadobtam - Rendes leszel Zayn-nel, oké? - vágott anya szigorú fejet.
Erre nem tudtam mit mondani. Anyának nem kell tudnia róla, hogy Zayn miket is tesz. Inkább hallgattam és a szekrényemhez léptem. Kidobtam egy mellben behúzott, kissé bő, kék-fehér csíkos rövid ujjú felsőt, aminek a mellénél két lila gomb volt és egy koptatott csőfarmert. Előkotortam a fehér pulcsim is majd vártam, hogy anya mondjon valamit.
- Ez talán jó lesz. De milyen cipőt veszel fel hozzá? - dörzsölgette az állát.
- Csizmát? - néztem rá furán. Télen mi mást vegyek fel hozzá?
- Nem! Megvan, hogy mit veszel fel! - csillant fel a szeme. Én csak vártam, hogy kinyögje - Vettem neked egy telitalpas zárt cipőt. Az jó lesz! - vigyorgott majd ment is le, gondolom előkeresni a tipegőt. Ezt én csak egy sóhajtással nyugtáztam majd bementem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Minimum negyed óra míg csinálok valamit a hajammal, úgyhogy nem volt kevés idő.
- Carly! Siess már! - kiáltott fel anyu, amikor már a nadrágom vettem fel. Visszakiáltottam, hogy mindjárt kész vagyok majd begomboltam a nacim, a zsebembe süllyesztettem a telefonom, a szekrényről a fülhallgatóm, bedobáltam még pár cuccot a táskámba ami az asztalon maradt majd letrappoltam a tatyimmal a vállamon.
- Vedd fel! - nyomott anya a kezembe egy pár cipőt. Elég jól nézett ki. Ledobtam a fekete hátizsákom a lépcsőre, leültem a székre és belebújtam a telitalpasba. Pont jó volt.
- Ez tetszik - mosolyogtam anyára. Ő csak kihúzta magát amolyan "tudom én, hogy mi kell a lányomnak" stílusban. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő.
- Itt van Zayn! - csillant fel a szeme. Úgy vette a dolgokat mintha neki "udvarolna", de komolyan - Menj! - parancsolt rám. Nekem ekkor jutott eszembe, hogy éjjel Lu is megígérte, hogy értem jön. Ó, a fenébe! Ezek kinyírják egymást. Legalább is ha Lulu-n múlik. Fogtam a zsákom, rohantam vele az előszobába és ledobtam a cipős szekrény elé amíg felvettem a kabátom és a sálam.
- Mi történt, hogy hirtelen ilyen lelkes lettél? - kérdezte anya vigyorogva és nekitámaszkodott a falnak.
- Semmi, csak .... Mindegy. Mentem. Szia! - felkaptam a hátizsákom, adtam egy puszit anyának és kimentem. Különösen óvatosan mentem le a lépcsőn, mert a jég és a magassarkú nem pont a legjobb párosítás. És láss csodát! Ott voltak mindketten, Lulu is és Zayn is.
Lu fagyos pillantásokkal pásztázta Zayn-t, az meg ügyet sem vetve rá engem nézett miközben kinyitottam a kaput.
- Szia baby! - húzott magához szorosan a csípőmnél fogva és egy puszit adott a számra. Azaz csókot akart, de én nem engedtem, ezért csak az ajkam nyalogatta. Fél szememmel Lu-ra pillantottam és láttam, hogy az álla már a földet súrolja. Küldtem felé egy segítségkérő pillantást majd szorosan összecsuktam a szemem, mert Zayn az ajkamba harapott. Felszisszentem egy aprót majd ellöktem magamtól.
- Végre! - nézett Lulu az égre.
- Szerintem mehetsz - mondta fagyosan Zayn.
- Szerintem meg nem - pofázott vissza Lu. Jajj ne, ebből baj lesz - Carly-ért jöttem, úgy volt, hogy együtt megyünk suliba.
- Oh tényleg? - nézett rám Zayn sötét szemekkel.
- Öööö - kezdtem csavargatni a hajam - Igen - ismertem be halkan. Lu-nak egy pimasz vigyor ült ki az arcára. Felnéztem Zayn-re. Ijesztő volt ahogy felém tornyosult. Szemeiben csak úgy izzott a düh. Szóval nála nem jó kihúzni a gyufát.
- L-lu - dadogtam - Nagy baj lenne ha mégis Zayn-nel mennék? - kérdeztem és közben a földet fixíroztam.
- Mi van? - kérdezte kissé hisztérikusan.
- Z-zayn .... - szólítottam meg az előttem álló személyt remegő hanggal, de még mindig nem mertem felnézni.
- Igen szivi?
- Elvihetnénk Lulu-t? Nem akarok vele kitolni, ha már eljött ide ... - kezdtem volna magyarázkodásba, de Zayn közbevágott.
- Jöhet - adta meg magát egy sóhaj kíséretében - De! - igen, mindig van egy "De!" - Amint kinyitja a száját és megmukkan esküszöm, hogy kirakom.
- Lulu, kuss van! - néztem rá és ő meg eljátszotta, hogy becipzározza a száját. Így lett az, hogy hárman, "barátias" hangulatban autókáztunk a suliig.
***
- Hány órád lesz? - kérdezte Zayn miután elküldte Lu-t. Közben a fekete autónak nyomott, keze a csípőmön pihent.
- Miért érdekel? - váltottam bunkóra.
- Hazaviszlek. Csak mondd, hogy mikor végzel!
- H-hét - dadogtam. Már rettenetesen közel volt hozzám. A lepkék elkezdtek csapkodni a hasamban, én meg félájultnak éreztem magam. Miért vált ki belőlem ilyen reakciókat?
- Ami azt jelenti, hogy ....
- Hogy még maradok egy órát beszélgetni. Szóval olyan háromkor végzek.
- Rendben - bólintott egy aprót és még közelebb jött - Én itt várlak majd - mondta és mélyen belenézett a szemembe. Miért kell olyan gyönyörűeknek lenni azoknak a zöldes-barna szemeknek? Miért? A lepkék még erősebben csapkodtak én meg már kezdtem azt hinni, hogy a lábaim feladták a szolgálatot. Most először örültem annak, hogy Zayn tart, különben elterültem volna a földön. Hirtelen egy apró puszit nyomott ajkaimra amitől nekem kicsúszott egy apró sóhaj a számon. Zayn erre csak pimaszul elmosolyodott és ellökte magát tőlem.
- Akkor háromkor - köszönt el. Bólintottam majd bementem a suliba, Lu pedig szokás szerint vad faggatózásba kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése