~ Tizenötödik Fejezet ~

- Na akkor most mesélj nekem az estéről! - utasított Marco miközben ettünk. 
- Nem akarok beszélni róla - hajtottam le a fejem, és a kezemben lévő sajtot szemléltem. Nem akartam a szemébe nézni. 
- Carly! - szólalt fel kissé fenyegetően - Mi történt a bulin? 
- Semmi! - csattantam fel , és a sajtom a tányérba dobtam - Hazamegyek - jelentettem ki és ott hagytam. 
- Carly! - kapott a kezem után és magához rántott. A lepkék feléledtek a gyomromban és a térdeim remegni kezdtek. Még soha nem voltam ilyen közel hozzá. Marco mélyen a szemembe nézett, majd megkérdezte ismét, csak sokkal nyugodtabban: 
- Mi történt? 
- Cs-csak berúgtam és nem tudtam, hogy menjek haza - hazudtam, és reméltem, hogy elhiszi. 
- Átlátok rajtad - sziszegte - Mit csinált az a faszfej Malik? - kérdezte dühösen. 
- S-semmit - dadogtam és megráztam a fejem - Vigyél haza! - motyogtam halkan. 
Még mielőtt válaszolni tudott volna kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta egy szőke, napbarnított bőrű, fiatal lány. Végigfuttattam rajta a tekintetem, elsőre is meg tudtam állapítani, hogy Marco-val nem rokonok, semmi hasonlóság nem volt köztük. Egy szóval barátnője van.
- Helló - mondta miközben becsukta az ajtót, majd megpillantott minket. Egyből kivergődtem magam Marco kezei közül. Úgy éreztem, hogy millió darabra török belül.
- Szia Katy - mosolygott rá Marco, odament hozzá és megölelte. Kábé akkorának éreztem magam mint egy hangya. Marco-nak barátnője van. Utoljára is tudatosult bennem. Fogtam magam és elindultam az emeletre, hogy összeszedjem a ruháim és hazamenjek.
- Hát az meg ki? - kérdezte a lány, mintha ott se lennék. Attól még, hogy a lépcsőn megyek felfele hallom. Nemde?
- Carly! - szólt utánam Marco. Semmi kedvem nem volt vele társalogni, de reflexből odakaptam a fejem - Gyere, bemutatlak Katy-nek! - intett maga felé a kezével.
- Bocs, de most ehhez nincs kedvem - mondtam és felmentem.

*Zayn szemszöge*

- Ha gondolja van lehetősége telefonálni - mondta nekem egy zsaru, és a beépített telefonra mutatott. Sóhajtottam és felálltam.
- Akkor oldja el ezt a szaros bilincset! - néztem rá szúrós szemekkel. A csávó vette az adást, kikulcsolta a bilincsem, majd hátulról lökött rajtam egy kisebbet, így majdnem a telefonnak estem.
Faszfej - gondoltam magamban, majd vettem a telefont, a fülemhez emeltem és közben bepötyögtem annak az embernek a számát, akiben bízhatok. Az egyetlen személy aki van nekem.
A telefon folyamatos csengésén kívül nem hallottam semmit. Úgy tíz csörgés után meguntam és lecsaptam a kagylót. Vettem egy mély levegőt és bedobtam még egy pénzérmét, majd tárcsáztam.
- Vedd már fel az Istenért - motyogtam magamban.
Tizenöt csörgés után megint meguntam és visszacsaptam a telefont a helyére.
- A kurva életbe! - csattantam fel és belevertem egyet a falba. Idegesített, hogy nem tudtam elérni - Miért nem veszed fel? - sóhajtottam, majd a fejem a telefonnak támasztottam.
- Mr.Malik, kérem jöjjön - szólított meg a zsernyák.
- Álljanak már le ezzel a Mr.Malik-ozással! Bassza a fülem - horkantam fel, majd ellöktem magam a telefontól és elmentem a zsaru mellett - Ismerem a járást - vetettem oda flegmán, majd mentem a kis terem felé, ahova mindig beterelnek.
***
- Malik, Malik - csóválta a fejét az ismerős rendőr - Már megint mit csináltál?
- Szétvertem egy faszfej fejét - jelentettem ki lazán, és hátradőltem.
- Kevesebb káromkodást - szólított fel a nő, majd leült velem szembe. Elővett egy mappát és elkezdte lapozgatni - Gyorshajtás, zsarolás, kábítószer szállítás, még egy gyorshajtás, verekedés, és most még egy bunyó - sorolta a balhéimat - Még mindig nem értem, hogy hogy úsztad meg a börtönt.
- Én se nagyon - mondtam félvállról. Ezért már rég lesittelhettek volna. De úgy tűnik van egy őrangyalom.
Ebben a pillanatban bejött egy zsaru és valamit Thomson nyomozó fülébe súgott. A nő sóhajtott egyet, majd kiküldte az egyenruhás fazont.
- Úgy tűnik megint megúsztad. Negyven óra közmunka - írt bele valamit az aktámba, majd biccentett az ajtó felé, amolyan "mehetsz" stílusban. Megkönnyebbülve felálltam és kimentem a kihallgató teremből.

*Carly szemszöge*

Hamar visszaöltöztem a miniruhámba, elraktam a cuccaim és kivágtattam Marco házából. Semmi kedvem nem volt a szerelmes párral társalogni. Csak szedtem a lábaim, és próbáltam kitalálni, hogy hol vagyok. Gondolom ez Bradford gazdag megyéje. Nézegettem az utcatáblákat, de sehogy se tudtam kiigazodni rajtuk. Hol a francban vagyok?